Kedvencem, mert varázslatos, változatos, színes. A napfény lágyan ragyogja be a csodás természetet.
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Reggel
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik
Petőfi Sándor
Őzike
Köd
Harmatcseppek
Falevél
Alkonyi fények
A kis család
Magányos horgász
Reggeli fények
Gyapjasok
Csodás képek, mint ahogy korábban már megszoktam tőled.
VálaszTörlésKöszönöm Tibi, megtisztelsz!!!
VálaszTörlés