Ősz

Szép lassan véget ér kedvenc évszakom az ősz.

Kedvencem, mert varázslatos, változatos, színes. A napfény lágyan ragyogja be a csodás természetet.


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Reggel 
 

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik

Petőfi Sándor 

 Őzike

 Köd

 Harmatcseppek
 
 

 Falevél

Alkonyi fények

 A kis család

Magányos horgász

Reggeli fények

Gyapjasok